…előtti füves placc, és a domboldal AL DI MEOLA koncertjén tegnap este, ami igen jeles eseménynek tekinthető, hisz ennyi embert még tényleg nem lehetett látni ezen a helyszínen. Úgy látszik a Placebo nem volt képes olyan szinten elszívni a közönséget minden más helyszínről, mint előző nap a Prodidzsáj, de a megfejtés az is lehet, hogy egész egyszerűen Al Di Meola és a Placebo rajongói által képzett halmazok metszete zérus, így békében megfért egymással a két koncert.

A torony éjjeli fényekben.

A Varázskert tornyát is egyre többen látogatják, arra tippelek, ha 2 hetes volna a Sziget, szép lassan felfedeznék maguknak ezt a helyszínt a népek. Vagy ha végre elkészülne az a hatalmas méretű csontváz, amit a tervek szerint tegnap kellett volna körbevinni a fesztiválon, bevonzva ezzel a tömegeket a pécsi helyszínre. Reméljük mára végre sikerül összerakni, mert hétfőn már nem lesz túl nagy közönsége az eseménynek, max a Szigetet épp atomjaira szedő munkások.

A tervezett csontváz 1:100000000 arányú makettje.

Más. Tegnap rájöttem valamire, amit ajánlanék megfontolásra a Sziget szervezőinek, és ami szerintem némileg fokozná a fesztivál látogatóinak komfortérzetét (Az enyémet legalábbis tuti). Miről is van itt szó. Tegnap azon kezdtem el gondolkodni, mi az (már a brutális tömegen kívül) ami néha hihetetlenül kellemetlen hellyé tudja tenni a Szigetet. És rájöttem. Az állandó, egy pillanatra meg nem szűnő, néha az agyat szétrobbantó hangerejű kakofónia.

Ugyanis itt még az utolsó, 1 négyzetméter alapterületű főtt kukoricás bódé (amit kissé merészen kukoricacsárdának hívnak) is úgy gondolja valamiért, hogy többet ad el a portékájából, ha minél hangosabbra tekeri a szokolon a seriserilédit.

És tényleg. Vajon miért érzi úgy minden kocsmáros, és minden zsírfoltos kötényt viselő lacikonyhás, hogy végre meg kell hogy mutassa: Az ő helye valójában a Sziget zenei igazgatójának székében van, és ha megkapja a pozíciót, jövőre a nagyszínpadon bérelt helye van a Dupla Kávé együttesnek? Az ember kijön egy jó koncetről italt vásárolni a sátor melletti pulthoz, és ahelyett hogy innen is tudná követni a produkciót, az egymással volume párbajt vívó kocsmák áldozatául esik - ha hosszú a sor, akár negyed órára is. A felvetésem pusztán az: Lehet hogy valamiféleképpen szabályozni kellene azt, ki játszhat zenét, és ki nem a fesztivál ideje alatt? Vagy csak én kezdek elfáradni így a fesztivál utolsó napjára? :)

Köszönöm hogy meghallgattak.

...ma sem kaptátok meg, kérlek ne árasszátok el még jobban a követelő kommentjeitekkel a blogot, holnap ígérem felteszem.

Most ellenben nagy hévvel elindulok a fesztiválra, mert az EDITORSról már így is lemaradtam.

nagy HÉV

Remélem már nagyon izgultatok, hogy mi van a táskámmal. Engem nem ért meglepetésként hogy senki nem hallott semmiféle táskáról a tett helyszínén, azt hiszem megtettem ami tőlem telik. Miközben egy könnycseppet elmorzsolok a szemem sarkában, le is mondok róla örökre.

A sziget harmadik napján, az átlag szigetlátogatót próbáltuk szimulálni. Úgy térképeztük fel a pécsi felhozatalt, hogy koncepciózusan nem használtunk programfüzetet: Mentünk amerre a lábunk vitt, pécsi nyomok után kutatva.

Az első és legvelőtrázóbb felfedezésünk, hogy a Szigeten 10 perc alatt simán lehet akut Lovasi András fóbiát kapni. Nem viccelek: Miután az MR2-n meguntuk a Kiscsillagot, és úgy döntöttünk ennénk valamit, két helyet is kénytelenek voltunk otthagyni, amikor felcsendült valamelyik Kispál opus. Végül egy kis lángosozónál telepedtünk le, és miközben pont arról győzködtük egymást, hogy „hiszen dehogy utáljuk mi a Kispálékat, tinédzser korunk hősei ők, csak egyszerűen néha túl sok belőlük… „nos ekkor - igen kedves olvasó, tudom hogy sejted mi történt, és bár még magad sem hiszed el, jól tippelsz - szóval ekkor megszólalt a „Kicsit szomorkás…” Lovasi verziója.

Nevetünk egy jót, aztán a csajom a távoltból reggie ritmusokat vél felfedezni, és már repülünk is a hang felé, mert megkívánja a drága. Ezzel bele is futunk a következő pécsi bandába, ugyanis egy kisebb színpadon, lelkes közönség előtt épp a Zagastic játszik. Szívet melengető a kép,amint egy félmeztelen német srác, PÉCS2010 műtetkóval a homlokán tüzet kér tőlem, miközben a háttérben meglátom Szebit - tudjátok, ő az a figura, aki régen mindig fejkendőben konferálta fel gyakorlatilag az összes pécsi fesztivál összes fellépőjét - szóval látom Szebit, ahogy épp másodmagával próbál felállítani egy EKF zászlót a színpad szélére. Mindenki itt van, aki számít.

Aztán furcsa dolog történik, 9 óra körül minden helyszín elkezd leürülni, de olyan szinten, hogy amikor benézünk a Meduzába, a tömeg helyett konkrétan 4 ácsorgó ember sziluettjét számoljuk össze a hatalmas villódzó projektorok előtt. Mi történhetett? Talán akkora pánik tört ki a két h1n1 fertőzött hírére, hogy miközben mi gyanútlanul flangálunk fel-alá, a nálunk nagyobb életösztönnel megáldott tömegek már rég egymást taposva menekülnek hanyatt-homlok a Sziget kijárata felé?

De nem, a megfejtés nem ez, hanem maga a Prodigy eljövetele, amivel szemben a fesztiválon más programnak egyszerűen esélye sem volt. Hihetetlen, hogy az az együttes, ami jó 10 évvel ezelőtt volt utoljára uptodate-nek mondható, és amely lassan kéthetente lép fel kis hazánkban, még mindig képes ilyen jelenségek produkálására. A tömegek pedig együtt üvöltik az egyébként magyar, azon belül is pécsi származású Keith Flinttel hogy „Boooooom!!!” meg hogy „Firestarter”, mit sem sejtve arról, hogy a megaslágert Keith gyermekkori traumája ihlette, amikor a Nevkóból piromán szokásai miatt rúgták ki ötödikes korában.

Az mSAT-4 műhold 21 óra 52 perckor készült hőképe a sziget fesztiválról . A piros (melegebb)pontok a látogatók elhelyezkedését mutatják. Jól látszik, hogy a Sziget minden része kihalt, kizárólag a nagyszínpadnál van érzékelhető mennyiségű tömeg. Ezen kívül egyedül a K hídnál szolgálatot teljesítő biztonságiakat, és a bejáratnál lévő jegyüzéreket képes kimutatni a műhold érzékeny műszere.

Az este hátralévő részében megtekintettünk még egy megalomán utcaszínházi előadást, majd a tömeg elől azonnal a PÉCS2010 toronyhoz siettünk, ahol örömmel konstatáltuk, hogy megszaporodtak a nem pécsi, sőt a külföldi látogatók is. Épül már egy hatalmas csontváz is, melyet állítólag a Laborosok furgonja fog körbevinni a Szigeten, remlhetőleg olyan feltűnést keltve vele, ami még több embert vonz majd a helyszínre.

Ja, és mielőtt elfelejtenénk, az este legvégén azért belefutottunk még egy pécsi kötődésű eseménybe: A Tesco Disco tolta a Mokka Cukkában az emberek arcába a brit muzsikákat, és bár sehol nem volt feltűntetve hogy ők is pécsiek, mi azért legyünk rá büszkék, hogy ekkora tömeget még ott sem nagyon láttunk eddig. (Mondjuk mi pont ezért választottuk a villámgyors távozást.)

Az e heti lottó nyerőszámokat, mint a sziget minden napján, ma is megtaláljátok az I LOVE PÉCS huszonkettedik oldalán, Karcos úr tollából.

Amiért ilyen jól viselkedtek (szépen csendben ültök, és nem zavartok felesleges kommentelgetéssel) elmesélem nektek, milyen kellemes élmények tették még szebbé a tegnapomat - már a BMW-s eseten kívül.

Akit nem érdekel a full sztori, csak a lényeg, az most görgessen a poszt végére,a csillagozott részhez.

Az úgy volt, hogy gondoltam megpróbálom nyomorult életemet szebbé tenni azzal, hogy picit én is fontos személy leszek, és hogy legalább egy fél órácskára érezem majd: Menőbb vagyok a mezei sziget-júzernél. Úgy döntöttem, hogy kihasználva egy nagyon híres pécsi ismerősöm hírességét , megiszom egy sört a PestiEst VIP kertjében.

Bevallom, a bejáratnál - ahol a személyzet rám adta a kiváltságosok jelét, a VIP karszalagot - már hevesebben vert a szívem, titkon abban reménykedtem, hogy mindenféle Pély Barnákkal és Hajós Andrásokkal fogunk majd hanyagul sörözgetni, miközben beszélgetünk a mindegyhogymiről.

Utólag persze már tudom, röhejes volt egy totál peches napon ilyen merészet vizionálni. A VIP szinte csont üres volt, talán egyetlen asztalnál ült 3 csaj, meg a pultot támasztotta valaki, aki távolról nagyon részegnek tűnt.

Na de lényegre térek. A híres ismerősömmel és kis társaságával hamar meg is ittuk a VERY IMPORTANT ízű italunkat, és hamarosan már a kijáratnál is voltunk, amikor eszembe jutott, hogy otthagytam a táskámat a székem mellett.

Rohanok vissza, de az asztalunkon a kb. 3 perce otthagyott göngyölegnek, teli hamutartónak, asztalra löttyintett italnak már nyoma sincs, gondos kezek már mindent szépen eltüntettek – a táskámmal együtt. Gyorsan végigfut az agyamon mi minden is volt benne – hát többek között a fényképezőm. Pfffffffff – gondoltam, de nem estem pánikba, hiszen ez itt a VIP, őrzött, elszeparált terület, ráadásul vendégek nélkül.

Nem lehet itt gond, jó munkásemberek leadták szépen a cuccomat a pultban. De amikor érdeklődésemre zavaros, egymásnak ellentmondó infók kezdtek jönni (nem, nem láttunk táskát – de ott hagytam alig 3 perce, tuti, nem vagyok hülye – ja, most hogy mondod tényleg, már emlékszem is, láttam egy táskát, de ott hagytam), éreztem hogy nem látom viszont a motyómat.

Aztán a staff azzal próbálta lezárni az ügyet, hogy majd ma menjek vissza, biztos valaki berakta a pult mögé, csak már nem emlékszik rá, és tuti meglesz a cucc, ne aggódjak, menjek szépen haza. Most indulok vissza a tetthelyre, de meg kell hogy mondjam, nem fűzok sok reményt a dologhoz.

Azt azért lényegesnek tartom elmondani, hogy fényképező nélkül is elleszünk: a szememmel majd mindent jól megnézek, amit az agyammal majd kiválóan megjegyzek. Rajzolni meg anyu szerint is szépen tudok, úgyhogy hol itt a baj?

A tahó graffitis meg sajnos megint csúszik egy napot, de nem is baj, mert ezzel talán sikerül fenntartanom a feszültséget.. :)

*********************************** Na szóval a rövid verzió: tegnap éjjel elcsórták a táskámat, benne a fényképezőmmel, meg pár egyéb cuccommal.